Mint a mitológia és a csinos zsarnokok hosszú idők rajongói, akiknek nagyszerűségét tévesztik, mindig élveztük a játékokat, amelyek imádnivaló tantárgyakat nyertek, hogy kezelni, megbecsülni és küldeni akarják. A Skyward Collapse megragadja a félisteneket, és megerõsíti azokat, megerősítve azt a régi gondolkodást, hogy nagyhatalommal valóban nagy felelõsséggel bír, és bár ez nagyon szórakoztató lehet, nem könnyű az istenség.
Mint a közelmúltbeli indie gem, a Reus, a Skyward Collapse egy standard (ha elhanyagolt) műfajot, az isteni játékot, és néhány alapvető koncepciót vesz fel, hogy valami frisset és egyedülálló legyen. Míg a legtöbb isteni játékban a játékosnak feladata, hogy a civilizációt nagyszerűségre és erőfölényre vezesse, a Skyward Collapse-ben a cél egy kicsit bonyolultabb: megakadályozza, hogy a görög és a norvég alanyok erőszakosan meggyilkolják egymást, egyidejűleg biztosítva, hogy egyik fél sem törlődik a rabló banditák által.
Első pillantásra a Skyward Collapse emlékeztetheti a játékosokat a 2011-es indie drágakő bástyájára, melynek lapjai olyan világot hoznak létre, amely úgy tűnik, hogy egy ásításos üregben lóg. A hasonlóságok azonban véget érnek. A Skyward Collapse egy körökre épülő stratégiai játék, amely gondos tervezést és végrehajtást igényel, ha a két (nagyon agresszív) civilizáció az Ön gondozása alatt együtt fog élni. A játék előrehaladtával a játék gondos kiegyensúlyozó cselekmény lesz, ahol a játékosnak gondoskodnia kell arról, hogy mindkét nép képes legyen megvédeni magukat, de nem rendelkezik elég jelentős előnnyel a versenytársaik legyőzéséhez.
A fő katonákon túl a játékosok ostromotorokat, mitológiai vadállatokat és végül az isteneket maguknak építenek, hogy harcoljanak a két civért, ami igazán epikus konfliktusokhoz vezet. Miközben mindig figyelemmel kíséri az állandóan változó hatalmi egyensúlyt, a játékosoknak meg kell küzdeniük a Woes-szal, kataklizmikus eseményekkel, amelyek gondosan ábrázolt tájképet vagy tucatnyi egységnyi mészárlást képesek szétválasztani egy szem villogásában. A bajok véletlenszerű elemet vezetnek be, amely biztosítja, hogy a játékosok soha ne érezzék teljesen az események irányítását, és mindig kihívást kapnak arra, hogy alkalmazkodjanak a körülményekhez.
A Skyward Collapse művészeti kialakítása többnyire egyszerű és elegáns, bár egyes egységek tisztábbak és gondosabbak, mint mások. A terepfunkciók meglehetősen univerzálisan vonzóak, és az új lapok lebegése a lebegő kontinens bővítése érdekében nagyon kielégítő. Ezzel szemben az animációk főleg csak statikus 2D spritesek, amelyek egymással ütköznek vagy ütköznek egymással, ami kicsit bosszantónak tűnik, de hozzájárul egy asztali miniatúrákhoz vagy társasjátékhoz hasonló vizuális esztétikához. Ez természetesen nem grafikus túra, de a művészet nagyrészt jól használható, vagy elég vonzó, hogy ne jusson a játékhoz.
A Skyward Collapse egy hibás, de szórakoztató kíváncsiság, amely több mint egy órára képes elterelni a játékosokat, és azzal az előnnyel jár, hogy minden alkalommal más élményt nyújt. A stratégiai rajongóknak, vagy az Arcen Game korábbi munkájának rajongói számára (mint például az A-völgy nélküli szél sorozat), ez egy könnyű ajánlás.
Értékelésünk 7 Egy isteni játék szívvel, a Skyward Collapse azt tanítja nekünk, hogy néha jobb megőrizni, mint elpusztítani